A brit születésű, Ausztráliában élő Philip Bailey közel harminc éve működik homeopátiás orvosként. A szakorvosi vizsgáit a Royal London Homeopathic Hospital-ban szerezte, azóta is gyakran tanít Európában. Tapasztalataival jelentősen gazdagította az utóbbi évtizedek Materia Medica kiadványait.
Az idők során sokféle mély-pszichoterápiás módszert elsajátított, melyeket a homeopátiával kombinálva alkalmaz betegeinél. Legjelentősebb műve a Homeopátiás pszichológia, mely világszerte a szakterület tankönyveként is szolgál, miközben úgy ‘olvastatja magát’ mint a legjobb és legizgalmasabb szépirodalom.
További információk a szerzővel kapcsolatban: http://www.drphilipbailey.com/
A szerzővel folytatott angol nyelvű interjú: http://hpathy.com/homeopathy-interviews/dr-philip-bailey/
Részletek a szerző előszavából:
Azt remélem, hogy ez a könyv hozzájárul majd egy mindeddig csak hézagosan szolgált igény kielégítéséhez; a homeopátiás szakembereknek arra az igényére gondolok, hogy pontos és valósághű személyiségleírást olvashassanak a homeopátiás alkatokról. Azok a régi repertóriumok, melyekre leginkább támaszkodunk, a szerek mentális tüneteinek csak elnagyolt és extrém jellegzetességeit írják le, és figyelmen kívül hagyják azokat az árnyaltabb vonatkozásokat, amelyekkel pácienseinknél ténylegesen találkozhatunk. Remélem, hogy könyvem segít majd kitölteni ezt az űrt, amennyiben reális személyiségrajzokat tesz hozzáférhetővé mind a homeopátiát tanulók, mind a praktizáló homeopátiás szakemberek számára, nem pedig puszta karikatúrákat mutat be.
A könyvemben szereplő karakterrajzok kizárólag saját klinikai tapasztalatomra nem pedig valamely meglévő repertórium adataira épülnek. Némely esetben jelentősen el is térnek az évek során átörökített, klasszikus személyiségprofiloktól. A személyiségvonások árnyalt megértése egyébként is viszonylag új jelenség, mely Freud tudattalanról alkotott tanaiból és a mélylélektan ehhez kapcsolódó fejlődéséből indult ki.
A személyiségprofilok leírásánál igyekeztem a mindenkori típus lényegét, esszenciáját kidolgozni. Ez akkor is felismerhető, ha nincsenek sajátos testi tünetek, sőt ez az esszencia akár ellent is mondhat a lokális tüneteknek. A Lycopodiumnak például az önbizalomhiány a lényege, amit a homeopatának fel kell ismernie, hiába adja magát elő számtalan Lycopodium nagyon is magabiztosként. A mentális tünetek lényegét ugyanolyan fontos megérteni, mint az egyes szerek specifikus tüneteit. Néha az egyik, néha a másik oldal tűnik elő nyilvánvalóbban.
Feltűnhet az olvasónak, hogy az alkatleírásoknál a negatív vonásokat emeltem ki. És bár igyekeztem a szerek pozitív adottságait is bemutatni, a legtöbb esetben mégis sokkal könnyebb egy alkatot a gyengeségeiről és uralkodó viselkedésmódjáról felismerni. Amilyen mértékben fejlődik a tudat, és ki-ki elkezd dolgozni személyes gyengeségeinek leküzdésén, úgy alakulnak ki – alkatától függetlenül – tendenciaszerűen ugyanazok a pozitív személyiségjegyek (mint például nyitottság, rugalmasság, önbizalom). És a fennmaradó negatív vonások – az általános és testi tünetekkel együtt – adják a legjobb kulcsot a szerválasztáshoz. Ami pedig azokat a személyiségrajzokat illeti, amelyek a többihez képest itt viszonylag pozitívnak hatnak, hát csak azt írhatom le, amit láttam, és néhány alkatnál valóban több kedvező adottságot tapasztaltam, mint másoknál. […]
Nem volt célom, hogy ez a könyv valamennyi alkati típust lefedje, de a leggyakrabban előfordulók megtalálhatók itt.